Három nővérrel kezdődött minden. Azzal a bizonyos legendás Csehov-adaptációval a Katonában, amelyben – többek között – Básti Juli, Udvaros Dorottya, és Szirtes Ági játszottak.
Legutóbbi teátrumban tett látogatásom azonban úgy tűnt, nem ajándékoz meg ezzel az élménnyel… Az első felvonás alatt azon tűnődtem, ilyen rossz darabban vajon miért vállalt szerepet – az általam annyira szeretett – Hernádi Judit…?
Komolyan elgondolkodtam azon, hogy hazamegyek (végül maradtam), de láttam, hogy néhányan már nem tértek vissza a nézőtérre a szünet után…
Kialudtak a fények, és én egy hatalmas sóhaj kíséretében azon fohászkodtam, hogy csak a második felvonás jobb legyen…
Nem áll szándékomban lelőni a poént, de, jelentem: jobb lett… Sőt!
Minden olyan lánynak, asszonynak ajánlom, nézze meg a Belvárosi Színházban A legenda háza című előadást, akinek kicsi vagy sérült az önbecsülése. Remélem, hogy a darab segít nekik abban, hogy ne adják fel, ne veszítsék el magukat teljesen egy férfi miatt, egy férfi mellett, mert nem érdemes!
Ne mondjanak le önmagukról, a vágyaikról, az álmaikról. Az életükről.
Ajánlom az előadást természetesen a férfiaknak is. Hogy megértsék, ha egy nőt gúzsba kötnek, semmibe vesznek, kisajátítanak, az nem szerelem. Legfeljebb csupán a számukra leginkább fontosnak tartott személy – önző önmaguk – szerelme.
