Sokat tévézek, olvasok mostanában, kiélvezem a nyár, a pihenés adta lehetőségeket. Úgy „falom” az igét, kedves T., képzelje, mintha a Szentírás sorait eddig soha nem is olvastam volna (pedig olvastam). Jó ez az élmény, erősít, vigasztal, feltölt.

Vágyom a szépirodalomra is, de érdekes, bármibe is kezdek bele, valahogy semmi nem köt le igazán. Felmentem hát a padlásra, hogy körbenézzek, ott vajon milyen könyveket találok. Egy vékonyka kötet keltette fel az érdeklődésemet, Jean Schlumberger – vicces név, ugye? – munkája. Kapcsolatokról, emberi érzésekről ír, hosszú, pázmányi körmondatokban, és valahogy minden szösszenetében jelen van a halál…

Rábukkantam egy másik könyvre is, még az anyámé volt, bele van írva a neve is. Furcsa is volt kézbe venni az ő gyermekkori könyvét. Az Ifjúsági Kiadó adta ki, 1957-ben jelent meg a harmadik kiadás. Beczássy Judit – soha nem hallottam eddig róla sem – műve, a címe: Marika.

Megmosolyogtató a karakterek sematikussága, az érzéketlen gazdag ember, az önző földbirtokos és unatkozó felesége jellemrajza. Mellettük szerepelnek a sokkalta színesebben és érzékletesebben bemutatott szegény emberek, a parasztok, a cselédek, azok munkával és nyomorúsággal teli mindennapjai.

Nem egy Tolsztoj, az biztos, de majd meglátjuk, mire fut ki. (Egész jó, egyre nagyobb élvezettel olvasom. :))

Ön mit olvas mostanában, kedves T.?