Nem volt jó feljönni a városba. Gyorsan meg lehet szokni a vidék eseménytelen nyugalmát. Ám muszáj volt vonatra szállnom egy vizsgálat miatt. Semmi komoly voltaképp, csak azt nézik meg, hogy laktózérzékeny vagyok-e, vagy sem. Szerintem egyébként nem, de van néhány panaszom, és most puhatolóznak a doktorok, hogy teljes legyen a bizonyosság.
Étlen-szomjan kellett bemennem a kórházba, három órát töltöttem ott. Bizonyos időközönként erősen bele kellett, hogy fújjak egyfajta szondába.
Ez a sok idő remek alkalmat nyújtott a beszélgetésre, valamint az olvasásra is. És mert az utóbbi napokban kimondhatatlanul vágytam arra, hogy olvashassam a Bibliát, hát azt vittem magammal. És persze nincsenek véletlenek, a római levélnél nyílt ki az Írás.
Soha eddig nem gyötört elkövetett bűneim tudata, de még a bűntudat sem, talán csak úrvacsoravétel előtt. De az sem a bűntudat volt, hanem sokkal inkább a szégyen.
Ma úgy éreztem, Istent szomorítottam meg a tetteimmel, és tudom, ez igaz is, hiszen éreztem a kísértést és az ördög jelenlétét, és én mégis igent mondtam a bűnre. És évekig azt mondtam, nem tennék másképp most sem. Bizonyos helyzetekben ma is neki mondanék igent.
Milyen esendő is az ember, és milyen ostoba...
Így éltem, és jól tudtam, hogy Isten csak azokat a bűnöket bocsátja meg, amiket őszintén megbánok.
Én még csak ma bántam meg tiszta szívből mindazt, amit tettem, egészen pontosan azt szégyelltem, és az fájt, hogy megszomorítottam az Istent. Éreztem Isten szívét és a benne rejlő szomorúságot. Mélyen megrendített, milyen szomorú is az Isten. Miattam...
De ahogy tovább olvastam a római levelet, mély békesség és öröm töltött el, mert egyre erősödött bennem a bizonyosság, hogy Isten nem gyűlöl, Isten nem vet meg, és nem vet el engem a múltam miatt, és Isten nem haragszik rám.
Mégis igaz az, hogy ő letöröl minden könnyet...
Én követtem el a szégyent ellene, de csakis ő tudott rajtam segíteni.
Én voltam az, aki megszomorította, ám ő bekötözte a sebeimet, és meggyógyította a szívemet, mert a megrepedt nádat nem töri el, és a füstölgő mécsest sem oltja ki.
