Emlékszik, drága T., volt egyszer régen egy sláger, Kinek mondjam el vétkeimet? – ez volt a címe. Sokat gondolkodom mostanában a szavakon. A kimondottakon és a kimondatlanokon is. Szerencsés az az ember, akit van, aki meghall és van, aki meghallgat. Van néhány ismerősöm, és ki…

Egy szál rózsa. A magasba nyúló szomorúfűz. A tó tükre. A hattyúk vonulása. A kis szárcsák sivító hangja. Mind-mind csak egy-egy pillanat és egy-egy ok a szemlélődésre. És ez valahol csodás, de persze rettenetes is. Mély, rég eltemetett és elfeledettnek hitt emlékek törnek elő valahonnan a mélyből,…

Olyan gyorsan telik az idő… Higgye el, alig pislantunk kettőt, és máris itt lesz az ősz… Ez valahol jó is, tudom, remélem, akkorra már lesz munkám, ha szerencsém van, talán még egy fordítást is kapok, németről magyarra. Nem biztos még persze, hogy összejön, de talán igen, és…

Sokat tévézek, olvasok mostanában, kiélvezem a nyár, a pihenés adta lehetőségeket. Úgy „falom” az igét, kedves T., képzelje, mintha a Szentírás sorait eddig soha nem is olvastam volna (pedig olvastam). Jó ez az élmény, erősít, vigasztal, feltölt. Vágyom a szépirodalomra is,…

„Tüntesse el innen a hájat, és akkor jó lesz” – mondta a nő, én pedig tiszta szívből kacagni kezdtem, kéretlen, és cseppet sem sértő őszinteségén. És arra gondoltam, igaza van, nincs is más dolgom, mint eltüntetni a hájat, és akkor tényleg jó lesz rám a felpróbált…

Napokig kínzott az aggodalom, hogy vajon megbántottam-e valakit – akaratom ellenére – vagy sem… Ezért is gondolkodtam aztán sokat a szavakon és azok jelentésén. Annyi mindent akar mondani sokszor az egyik ember a másiknak, de hiába a magyar az anyanyelve, valahogy mégsem sikerül pontosan úgy…