Ma vasárnap van, és mivel levélváltásaink egyre melankolikusabbá tesznek, délután elővettem régen forgatott Bibliám. Emlékek rohantak meg. Mennyire szerettem Istent, és milyen közel is éreztem magamhoz őt…! Úgy hittem, hogy soha senki és semmi nem szakíthat el engem tőle. Aztán persze az ördög támadásba lendült. Mindent ígért, és végül, miután rábólintottam az ajánlatára – a magány rossz tanácsadó –, nemcsak hogy semmit nem adott, de azt is elvette, amim addig volt. És én ott álltam összetörve és kifosztva.

Tudom, hogy létezik megbocsátás és új élet, de higgye el, nem könnyű kezelni a haragot. A haragot, hogy Isten megengedett bizonyos helyzeteket, a haragot, hogy én nem voltam elég állhatatos. Hiszem, hogy ő már réges-rég megbocsátott nekem, csupán én nem tudtam önmagamnak megbocsátani. Sem azt, hogy nem rá hallgattam, sem pedig azt, hogy nem vagyok mégsem olyan jó, tiszta és igaz, amilyennek a bukásomig hittem és láttam magam.

Isten jó, és előbb-utóbb mindig felemelt magához, valahányszor megelégelte a szenvedésem. Isten jó, de a követői… És a szolgái… Ha én pap vagy lelkész lennék, nem akarnék olyan lenni, mint ők. Őszintén szólva nem is csodálom, hogy az egyház omladozik. Inkább az a csoda, hogy eddig még nem omlott össze ez a belülről teljesen korhadt építmény.

Én olyan papokra és lelkészekre vágyom, akik nem kiégnek a szolgálatban, de elégnek Jézusért. Akikből megharcolt harcaik utáni belső béke és nyugalom árad. Akik lehet, hogy nem állandóan a Szentírást idézik, de mégis hitelesek. Érezni, hogy Istenben és Istennel élnek, és ezért hitelesek. Teljesen megdöbbentenek és elszomorítanak a „megélhetési pásztorok”, akiknek semmi más nem fontos, csak a pénz, a hatalom, a látszólagos vagy valós presztízsük.

Tudja, én meg vagyok győződve arról, hogy miattuk dől majd össze mindent. De ilyenek miatt nem is baj, ha borul a rendszer. A szó valódi értelmében megtért, valóban hívő és igazán hiteles lelkészekre és papokra lenne szükség. Ha ilyen pásztorok lesznek majd a gyülekezetekben, akkor van remény a keresztény közösségek megújulására és erősödésére.

Ha ismer ilyen papot vagy lelkészt, drága T., nyugodtan küldje el hozzám, sőt, egyenesen kérem, hogy tegye ezt meg nekem, tegye ezt meg értem, hogy újra láthassam valaki őszinte, tiszta szemében tükröződni az élő Krisztust.