Hogy van, kedves T., drága Barátom...? Tudom, jó ideje noszogatott már az írásra, de én semmit sem reagáltam. Kérem, bocsássa meg nekem. Szükségem volt a hallgatásra, és voltaképpen ma is, most jobbára csak elmélkedem. Hogy miről...? Például amit egyszer régen mondott nekem, az újra meg újra az eszembe jut. Egyszer - mikor egy este épp az erkélyén borozgattunk -, megkérdezte tőlem, hogy mi jut eszembe erről a szóról: szabadság. És én azonnal, automatikusan rávágtam: magány. 

Sokszor gondolok erre mostanában, és azon tűnődöm, számomra a szabadság ellentéte miért nem a rabság, és miért a magány...? Maga olyan bölcs, kedves T., ugye, tudja a választ akkor is, ha én magam még nem...? És ugye, el is árulja majd nekem?

A régi barátsággal üdvözlöm.